Éljenek a városi gerillák!
Léteznek a mai csendes hősök köztünk, úgy hívják őket, hogy a városi gerillák. Olyan emberek ők, akik nem másokat okolnak a világukért, hanem saját erőfeszítést tesznek azért, hogy ha az önkormányzat nem teremt megfelelő környezetet, akkor ők megteszik. Ők azok, akik a kitaposott eredetileg füves területre éjszaka virágot ültetnek, hogy másnak meglepjék embertársaikat, és hogy reggel jobban essen nekik is elsétálni a korábban csúnya terület mellett. Egy ilyen átváltozásra lettem figyelmes a lakásomtól nem messze egy éve, amit fotón is megosztok most, mert azóta is boldoggá tesz, amikor meglátom. A buszmegállónk mellett egy téglatest alakú beton emelvény maradt a régi fagyizó helyén, ezt már nem bontotta el a korábbi üzemeltető, és egy évtizedig néztük a maradékát. Egyik napról a másikra valaki zöld szőnyeggel terítette le a törött csempés felületet, és két széket, kockás asztalt és sakkfigurákat hagyott a ott a közösségnek. Azóta is ott van, senki nem lopta el, örülünk neki, néha látom, hogy játszanak is vele. Köszönjük!
ELŐTTE:
UTÁNA:
Követendő példa, engem inspirált is arra, hogy a belvárosi lakásunk házában az elöregedett párkányt ne csak a lakás ablakaiban, de a lépcsőház közös ablakánál is cseréljem. Majd észrevettem, hogy sok kis virágot öntöznek a közös területen a belső udvarban az öregek. Olyan virágokat, amelyekre minden napomon jól esett ránézni. Elgondolkodtató, hogy fedezzük fel újra a régi értéket, hogy ne csak a házunkban, hanem az előtt is gondozzuk a kertet, mert mindenkinek jól esik ránézni, és minket is minősít! Éljenek a városi gerillák, akik újra ránevelnek erre minket!
Szigeti Zoltán
