A japán stílus IV. - Helyiségek, bútorok, dekoráció
A korábbi bejegyzéseimben a japán stílus néhány magával ragadó részletéről írtam. ITT elérhető bejegyzésemben összefoglaltam, hogy a japán lakberendezési stílusnak milyen filozófiai gyökere van, hogyan hat rá a tao gondolatvilág, ami más irányzathoz képest különlegessé, és a leginkább megnyugtató és harmonikus lakberendezési stílussá teszi.
A japán stílus jellemzőinek részleteit ezután a bevezető után fejtem ki az alábbi bejegyzésekben:
- Anyaghasználat (elérhető ITT)
- Jellemző berendezési elemek (elérhető ITT)
- Fények, színek (elérhető ITT)
Ebben a bejegyzésben a hagyományos japán helyiséget mutatom be annak jellemző bútoraival és díszítésével.
A japán stílusú szobák az európai szemlélettel szemben nem funkció szerint egy célúak, hanem multifunkciósak. Ennek gyökere nem Japán relatív túlnépesedése más országokhoz képest, mert ez a szemlélet már néhány évszázaddal ezelőtt kialakult, amikor még jóvel kevesebben laktak a szigeteken. A multifunkciós cél érdekében olyan bútorokat használnak a japánok, amelyek könnyen cserélhetőek, könnyen elrejthetőek a beépített szekrényeikben, hogy a funkció könnyen és gyorsan változtatható legyen. Éjjelre elővették a szekrényből a futon matracokat (préselt, többrétegű pamut matrac szellőző ergonomikus kialakítással), amiken a tatamin aludtak (ágykeret nem jellemző), majd reggel feltekerés után visszatették a szekrénybe, ahonnan újra elővették az ülőpárnákat és az alacsony asztalt hozzá. A multifunkciós jellegből és a napi újrarendezésből, de a taoista alapszemléletből is adódik, hogy a japán enteriőrre jellemző, hogy nincsenek felesleges bútordarabok. A japán bútorok többnyire sötét színűek, szögletesek, kivételes esetben egyéb szabályos geometrikus forma alakúak, és precíz megmunkálással készített egyszerű vonalvezetés jellemző rájuk.
Fotó: Szigeti Zoltán, Shiga Kogenben ryokan (helyi hagyományos panzió) lakószobájában asztalka, székek és futonmatrac, Japán
A kotatsu egy jellemző asztalfajta Japánban, amit télen használnak. Ennek asztallapja alatt fűtőszálak vannak, az asztallapról pedig paplan lóg le az asztalnál ülő ölébe. A fűtés nélküli lakásokban a mai napig is sok helyen így oldják meg a téli melegedést.
Fotó: Szigeti Zoltán, Takayamaban ryokan (helyi hagyományos panzió) lakószobájában a kotatsu asztal, Japán
Az anyaghasználatból adódóan felületeik elsősorban mattok tompított árnyalatokkal, csillogó felületek nem jellemzőek.
A dekoráció minimális és olyan természetes alapanyagokból készül, mint nemes faanyagok, bambusz, selyem, rizspapír. A természetes anyagok szerepe, hogy egyszerű hatást keltsen, és a természethez való kötődést erősítse. A japán stílusú szoba dekorációját az évszaknak megfelelően változtatják, ahogyan a keresztény kultúrában is használunk szezonális húsvéti-őszi vagy karácsonyi díszeket. A díszítés az évszaknak megfelelő természetes alapanyagokból egyszerű kompozíciókba rendezett díszekből áll. Ilyen a fűzfa ágakból készülő mocsibana, vagy a cseresznyevirágból készített sogacu.
A bútorokon a és a szöveteken kevés, de hangsúlyos díszítést használnak, amely jellemzően kalligráfia, vagy egyéb jellegzetes japán motívumok, mint a lótuszvirág, a bambuszlevél, a cseresznyefa virágzás (sakura), madarak vagy halak, illetve egyszerűbb minták.
A dekorációs mintáknak többnyire van szimbolikus jelentés tartalma is, például a lótusz a béke, a tökéletesség szimbóluma, míg például a bambusz a bölcsességet és hosszú életet jelképezi.
