2015. okt 08.

A japán stílus III. - Jellemző berendezési elemek

írta: Szigeti Zoltán
A japán stílus III. - Jellemző berendezési elemek

Korábbi bejegyzéseimben a japán stílus néhány magával ragadó részletéről írtam. ITT elérhető bejegyzésemben összefoglaltam, hogy a japán lakberendezési stílusnak milyen filozófiai gyökere van, hogyan hat rá a tao gondolatvilág, ami más irányzathoz képest különlegessé, és a leginkább megnyugtató és harmonikus lakberendezési stílussá teszi.
A japán stílus jellemzőinek részleteit ezután a bevezető után részletezem, következő bejegyzéseim témái: 

  • Anyaghasználat (elérhető ITT)
  • Helyiségek, bútorok, dekoráció (elérhető ITT)
  • Fények, színek (elérhető ITT)

Ebben a bejegyzésben a washitsu, a japán stílusú szoba legjellemzőbb berendezési elemeit és azok tulajdonságait veszem sorra:

  • a shoji vagy fusuma tolóajtó,
  • a tatami,
  • a tokonoma dobogó a szezonálisan megkomponált fali tekerccsel és az ikebanával,
  • a falat felosztó lécezés,
  • és a szoba kilátása a természetre vagy belső kertre.
A shoji nevű tolóajtó szerkezete fakeret, amelyre rizspapírt ragasztanak a keret réseinek takarása céljából. Ennek fényáteresztő célja is van. Ahol ez nem elsődleges cél, ott a hagyományoktól elrugaszkodva és a praktikumot szem előtt tartva megoldható úgy is, hogy a keret mögé rögzített falapra ragasztjuk a rizspapírt, így a véletlen átszakítás kockázata csökkenthető, ráadásul a szekrény feltűnő színű  tartalma sem sejlik át a rizspapíron. A hálószobánkban mi így valósítottuk meg a tolóajtót, erről bővebben ITT írok. 
 
img_0696.JPG
Fotó: Soltész Mátyás, a hálószobánk, Budapest

Újabban műanyagból is készítenek már shoji ajtókat, de ez a megoldás az anyag tulajdonsága miatt nem szép megvalósítás, erről az anyaghasználatot leíró bejegyzésemben ITT írok. A shoji nem csak jellemző berendezési elem, ezen túl kis terekben rendkívül praktikus is, mert kevesebb helyet foglal, mint egy nyíló ajtó. A szobák mérete változtatható is volt a hagyományos házakban a térelválasztó szerepű tolóajtókkal. Félretolva több helyiség is összenyitható, behúzva kisebbekre leválasztható.
 
Fotó: Szigeti Zoltán, Kiotóban zen kert melléképülete, Japán

Régen shojik alkották a házak falát is, ami nagyon kellemes hatású volt, hiszen így könnyen kinyithatták a lakásokat a kert felé, ezáltal engedve a levegő mozgását, és még inkább a természet közelségében élhettek. 
 
Fotó: Szigeti Zoltán, Kanazawaban szamuráj ház, Japán
 
Manapság elsősorban a jobb szigetelés érdekében ez már nem jellemző, többnyire csak beltérben használják már, és kifelé legfeljebb panoráma ablakkal vagy üveg tolóajtókkal nyitják meg a teret a természet felé. Régen a házak hőszigetelését úgy oldották meg télen, hogy a tolóajtók elé falapokat helyeztek, amelyek így a shojikat és fusumákat is védték az időjárástól.
A fusuma tolóajtó a shojival szemben nem fényáteresztő, mert papírja ebből a célból vastagabb.

Fotó: Szigeti Zoltán, Kiotóban zen kert melléképülete, Japán
 
A tatami eredetileg rizs szárból készült, és kezdetben csak a nemesi házakban volt jellemző. Először ülés céljából használták a padlón, majd később borították vele a helyiségek teljes padlóját (ezeket a szobákat nevezték zasikinek). A tataminak pozitív élettani hatása van, ugyanis magas páratartalom esetén leköti a nedvességet, száraz levegő esetén párologtatja azt.

 Fotó: Szigeti Zoltán, Takayamaban skanzen, Japán

A tataminak szabványmérete van, de ez a méret régiónként különbözik, jellemzően 1*2 méter. Mivel a tatami így mértékegységgé vált, ezért a szobák méretét is tatami számban mérték, így a tipikus szoba méret 4,5, 6 vagy 8 tatamis szoba volt. A tatamik lefektetését is szabályozták, az Edo korban az alkalomtól is függött. Ma többnyire T alakban fektetik le őket. A tatamis szoba tisztaságára a japánok nagyon ügyelnek, szigorúan csak tisztán lépnek be cipő vagy papucs nélkül, amelyet a szoba előtt szintben egy lépcsőfokkal lejjebb lévő előtérben hagynak.


 Fotó: Szigeti Zoltán, Takayamaban ryokan (helyi hagyományos panzió) bejáratánál, Japán
 
A tokonoma a hagyományos japán szoba kiemelt, két oldalról fallal elkerített, a szoba szintjéhez képest dobogóval megemelt padlójú, felülről is keretezett része. Benne a japán szoba alapvető dekorációs elemeit helyezik el. Ezek nagy művészeti értékkel rendelkező kalligráfiák vagy képet ábrázoló papírtekercsek, ikebana virágkompozíciók. Időnként bonsait is kiállítottak itt, de a konzervatívabb megközelítés szerint a bonsai túl koszos ehhez a kiemelten tisztelt területhez. A tokonoma területére lépni tilos, kivéve a berendezés cseréje esetén a szigorú etikett lépéseit követve.

Fotó: Szigeti Zoltán, Kanazawaban szamuráj ház, Japán

A japán stílusu szoba, a washitsu jellemző vonása a falat kisebb egységekre felosztó egymással párhuzamos és egymásra merőleges lécezés is. A japánok nagyra értékelik a fa tulajdonságait, melegségét és szabálytalanságát, ezt hangsúlyozza ez a szimmetrikus díszítés is.


Fotó: Sigeti Zoltán, Siga Kogenben ryokan (helyi hagyományos panzió) szobája, Japán

Jellemző továbbá a szoba lehetőségek szerint a kültér szép természetére való nyitottsága, fókusza.

Fotó: Szigeti Zoltán, Kanazawaban szamuráj ház, Japán

Szigeti Zoltán
Szólj hozzá

A japán stílus Lakberendezési tippek